Néhány napja sétáltam egy parkban. A nem messze lévő játszótér hintájával épp egy nagyon édes kissrác játszott. Oda-oda szaladt a hintához, nagyokat lökve rajta, majd visszaszaladt az anyukájához, leült mellé a padra és onnan figyelte azt. Mintha csak arra várt volna, hogy egyszer csak sikerül olyan erőt kifejtenie, amitől a hinta majd nem lassul és […] Tovább

Annyi mindent hallottam már, aminek semmi jelentősége nem volt, hogy a szavak már úgy futnak át rajtam, mintha nem is ütköztek volna semmibe. Mintha ott sem lettem volna. És az idő mindig engem igazol. Meghallgatom, ha akarod, még azt is játszhatjuk, hogy elhiszem, de rögtön elengedem. Csak szavak. Valahol, valamikor, amikor az ember kimondta az […] Tovább

A pillanat megrepedt, az idő kettészakadt, végérvényesen múlttá és jelenné hasadva, újra. Te az előbbiben ragadtál én pedig az utóbbiban folytattam tovább az utam, ami csak ebben a megtört pillanatban keresztezte a tiéd, majd tovább távolodott az ismeretlenirányába, míg a mögöttem felkavart szétmorzsolt emlékek pora végleg eltakart előlem. Búcsúztunk. De el soha nem engedtelek. Soha […] Tovább

Állóháború. Vársz. Várok. Nem adod ki magad és így én sem nyílok meg. Nem kérsz és nem kérlek. Nem mondod ki, így én sem merem, de akar… Nincs kijelentés, csupán tapogatózó halk kérdések rezdülése érezhető. Néha. Néha feléd fordulok, néha mintha lépni szeretnék…mégis, tovább várok és az időnként hozzám eljutó halk neszekből próbálom kitalálni, vajon […] Tovább

…jó előre szeretném leszögezni, tudok róla, hogy van kivétel, és tőlük előre is elnézést kérek, de ugye akinek nem inge…  Egy barátnőmmel, néhány héttel ezelőtt, egy igen igényes kávézóba beszéltünk meg találkozót. Késő délután érkeztünk és a kirakati asztalnál foglaltunk helyet. Nem volt szükség hosszas megbeszélésre, igen hamar eldöntöttük, sörözni fogunk. A rendelésünk felvételét és […] Tovább

A szerelem, mint fogalom sokféle formában létezik. Nevezhetjük érzésnek, hormonnak, lehet eszme, álom, vagy valóságos létező, mint biológiai fogalom, lehet felszabaduló dopamin, jelenthet puszta vágyat, jelentheti a buta féloldalas mosolyt az arcodon. Egy biztos, bár mindenki másképp vélekedik róla, mégis egyfajta létező valóság, az irracionális jellege ellenére. Ha engem kérdezel, nem csupán egyénenként változik a […] Tovább

Emlékszel, mikor azt mondtad, Téged bánt, hogy egyetlen bejegyzés sem szól hozzád? Talán nem értünk meg erre korábban, nem tudom és nem is szeretném megtippelni miért nem írtam Rólad, rólunk előbb. Tisztában vagyok vele, hogy megnehezítjük egymás életét, ahogy azzal is, hogy ha Te nem lennél, én nem csak hogy nem ez az ember lennék, […] Tovább