Bence alig néhány nappal az üzenet után ki akart lépni a személytelen internet világából, engem pedig megrészegített a gondolat, hogy egy kilences pasival mutatkozhatok.A barátnőkkel évek óta fordulatként használtuk a kilences jelzőt a leghelyesebb férfiakra, mely egyszerre utalt a tízes skálán elfoglalt helyükre és arra, hogy a „tökéletes férfi” szószerkezet egyszerűen oximoron. Azon a bizonyos […] Tovább

Mindig is bajban voltam a köztes helyzetekkel. Egészen kisiskolás koromra visszaemlékezve is, gyűlöltem két állapot között megrekedni. Kissé tisztázva a történetet, szerettem itthon lenni, készülni és várakozni a nyári táborra és azt is szerettem, ha már ott lehettem a barátaimmal. Na de odautazni, vagy közvetlenül az indulás előtti időt, amikor még órák hosszat csomagokat rendezgettünk, […] Tovább

Tele volt a fejem, a gondolatok a szokásos napi körcsatájukat vívták, a munkára rég nem tudtam koncentrálni, csak a rutin vitt előre. Krisztiánnal való kapcsolatom épp aznap lépte át egy hónappal a két évet, de azt gondolom, helyesebb lett volna a másfél éve halogatott szakításról megemlékezni, mint ezt ünnepelni. Tulajdonképpen elvoltunk, csak már attól dühös […] Tovább

2 kávé, 2 óriás csésze earl grey, 3 sör, laza 11 szál cigi…és ez csak az este. Naiv gondolat volt, hogy hamar elálmosodom. Csak fekszem az ágyban a teljes sötétség és csend ölelésében. Erőltetem a szemeim, hogy lezárva maradjanak. Szorítani is fáj. Kényelmetlen a párna, az ágy, a takaró nehéz. Meleg van, fázom. Igazgatom magam, […] Tovább

Indokolatlan piszkozat a telefonomban: Vágyom rád, mint kurva az ölelésre. Munka után. Annyira nem baj, hogy nem küldtem el… Áltathatnám magam egy gyors találgatással, hogy kinek szólhat, de értelme nincs. A normatív döntéselméletet olvasgatom az ágyból, mellém bújsz és megcsókolod a vállam. Olyan gyorsan történik minden, hogy még az sem jut eszembe, hogy kerültél ide […] Tovább

Amióta csak elkezdtem komolyabban foglalkozni ezzel az írás dologgal, legyen ez nevezetesen 2009 körülbelül, arra vagyok a leginkább büszke a blog kapcsán, hogy olyan kerek. Olyan rendezett, egész, eleje és vége van minden egyes gondolatomnak, és minden esetben logikát követ. Még ha elég sajátosat is. Igényem is volt mindig, hogy amikor behúz egy gondolatkör és […] Tovább

Valami rémes diszkósláger szövegét hangosan ordítva, arcomat a tömeggel egy irányba fordítva próbáltam elnyomni magamban az életem zaját. A fájdalmat, a hiányod, az elutasítást, a kétségeid, amik súlyát valami érthetetlen módon, én hordozom. Persze ordíthatok én bármilyen hangosan, lépéseim felvehetik a zene ütemét, a hiányod csak üvölt és üvölt bennem, az agyam pedig minden próbálkozásom […] Tovább