Egy szerdai napot kaptam. Ideális. A hét közepe, pénteken utazik, még bármi lehet. Aznap nem mentem be az egyetemre és lemondtam a különóráimat is. Semmi nem érdekelt. Kizárólag a játék maga és a lehető leghatásosabb búcsú. Szerda. Ami a későbbiekben úgy vonult be a történetünkbe, mint az a bizonyos szerda. Egy teljes napot készültem. Az […] Tovább

Hétfő. Dél. A tükör elé támolyogtam és fátyolos tekintettel szemléltem az előttem álló törékeny sziluettem. Egy dologban voltam biztos. Bence semmit nem tudhat meg a hétvége történéseiről. Nem hiányzott, hogy azt gondolja, bármi köze is van az egészhez, ahogy a magyarázkodás sem. Azonban háromszorosára dagadt szemekkel nem könnyű titkot tartani. Kikaptam hát a mélyhűtőből a […] Tovább

Történt már veled olyan, hogy jó előre, talán át is gondolva, eldöntöttél valamit, de valahogy abban a pillanatban, amikor a választás elé kerültél, mégis egy másik alternatíva győzedelmeskedett? Olyan bagatell döntésekre gondolok például, hogy kávét rendelsz a kedvenc helyeden, vagy hazafelé a rövidebb utat választod, mégis az elhatározás peremén, a pincér „Mit hozhatok?” kérdésére, a […] Tovább

Még aznap este összecsomagoltam és viszonylag korán le is feküdtem. Persze teljesen értelmetlenül. Egyszerűen képtelen voltam elaludni, vagy egyáltalán csak megnyugodni. Kizárólag a lesben álló oroszlánként rám váró elkövetkező nap járt a fejemben. Elképzeltem Krisztián arcát, miközben megismeri a történetem, kerestem a mentségeim, és gyakoroltam az őszinte bocsánatkérést. Még ha tudtam is, hogy elnézi nekem […] Tovább

Az este, a beszélgetés, az egész hangulat, úgy érzem egyszerűen elrohant mellettem és már csak a megállóban ocsúdtam fel az érkező villamos robajára. Pillanatok leforgása volt csupán. Két puszi, gyors búcsú, az ajtók kinyíltak, én pedig felszálltam. És akkor megpillantottam Szabit. Tökéletes időzítés. Tervezni sem lehetett volna jobban. Azonnal odaléptem hozzá. A másodperc töredékei voltak […] Tovább

A nagy találkozás előtt hajmosás és szárítás közben, na meg amíg többszöri belenyúlás után hatodszor is újrafestettem a körmöm, bőven volt időm teljesen beparáztatni magam. Leginkább persze, ahogyan ez lenni szokott, a kínos csend beállta aggasztott. Néhány kérdést szándékosan előre el is terveztem a fejemben, bár nem voltak hiú ábrándjaim, hogy közülük akár csak egy […] Tovább

Ahogyan az lenni szokott, két nappal ezelőtt egy este kialakult kellemes beszélgetés közepette kiszaladt a számon, egy érdekes, ám akkor még igen csak éretlen gondolat: „Igazából a férfiaknak csak két típusa van.” Akkor még nem tulajdonítottam a konklúziómnak nagy jelentőséget, azonban bogárként ült a fülemre a gondolat és egy éjszaka alatt némi módosítással egész elméletté […] Tovább