:)

ejha emberek! érdekes dolog van készülőben… 🙂 úgy tűnik, hogy míg testileg megbetegszem, lelkileg elindultam a gyógyulás útján. ezt azt hiszem most mondom ki először és most is kissé félve, hiszen magam sem tudom, hogy hogy alakulok még. mindenesetre nagyon feldob ez a dolog. és hogy miért is van ez? sosem gondoltam, hogy ennyire egyszerű dolgokon múlhatnak életünk nagy pillanatai. 😀 egy hete felhívott. nem emlékszem pontosan mennyi ideig beszéltünk, de az biztos, hogy nem tudtunk egymással beszélgetni. igen, ennyi. és ez többször is átgondolva arra a nem elhanyagolható dologra döbbentett rá, hogy ennek az egésznek végleg vége. annyira vége, hogy még ha meg is kapnánk az élettől a feloldást, sosem működne többé, hiszen ellenkező irányban haladtunk a változás rögös útján. tehát ez van. most végre mosolyogva írok, olyan, mintha egy szörnyű tehertől szabadultam volna meg. de mégis meddig kínzott volna egy elmúlt kapcsolat tökéletes voltának illúziója, ha erre nem jövök rá?

…és végül nem azt szeretjük, amire vágyunk, hanem a vágyakozást magát…